Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ahogy a napok rövidülnek...


Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehülnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.


Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert ő már messze jár.


Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.


Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.


Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset
Tán még lehet, tán még lehet.


Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amíg lehet, amíg lehet.


A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De ő titkolta nem mutatta
Nem mondta el; hogy szenvedett
Csak mosolygott és nevetett.


S ha olykor nagyon elfáradtál
ő hozta vissza kedvedet
ő tanított beszélni téged
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett.


Bárhol is vagy, hát fordulj vissza
Az ember másként nem tehet
És csókold meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet
Ha még lehet, ha még lehet.

 

     

   

  

Horváth István

 

Anyám a hangod nem hallom többet.

Anyanyelvemben őrizlek téged.

Szavaid szívem mélyén dübörögnek.

Úgy zengik vissza a mindenséget,

ahogy azt tőled szóval tanultam.

Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden.

Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam.

Ez nem szégyenem se büszkeségem.

Anyám vagy! Most már csak a szavakban!

S, hogy többé hangod, jaj, nem hallhatom,

drágább a szavad, mélyebben dobban.

Nincs a földön oly kincs, se hatalom,

mely megfolythatna fiad ajkán.

Dédunokád is őrzi „Vénanyót”.

Nem kell előtted pirulnunk, Anyám,.

Megőrizzük, mit ajkad ránk hagyott.

 

2 Édesanyám, mit segítsek?

Létay Lajos

Édesanyám mit segítsek?

Cukrot törjek? Hozzak lisztet?

Megpörköljem tán a kávét?

Elszaladjak hagymaszárért?

Neked száz és száz a dolgod,

míg ebédünk egybehordod;

míg az asztal megterítve,

csak te fáradsz, te s megint te!

Ámde én nem hagylak téged,

tétlen mint is nézhetnélek?

S épp ma van lám neved napja,

hát így üld meg, mosogatva?

Édesanyám, mit segítsek,

hogy ne fáradj, légy mind frissebb?

Megtennék én mindent érted,

minden gondtól kímélnélek.

Hogy vidáman élj sokáig,

s ifjan lásd meg unokáid.

 

3 Édesanyámnak

Létay Lajos

Ha csak egy virág volna,

én azt is megkeresném,

ha csak egy csillag gyúlna,

fényét idevezetném.

Ha csak egy madár szólna,

megtanulnék a hangján.

Ami csak szép s jó volna

édesanyámnak adnám.

  

4 Anyáknak

            Kádár János

Édesanyám, anyám, anyácskám,

menedékem, kedvem, szép orcám,

víg napom, csillagom, virágom,

fogadd el szerényke virágom.

Édesanyám, anyám, anyácskám,

anyukám, édesem, jó mamám,

kenyerem, illatom, virágom,

fogadd el szerényke virágom.

Édesanyám, anyám, anyácskám,

anyukám, édesem, jó mamám,

menedékem, kedvesem, szép orcám,

víg napom, csillagom, virágom.

Kenyerem, illatom, virágom,

fogadd el szerényke virágom:

ha megteszed én is virágzom.

Ha megteszed én is virágzom.

 

5 A kertbe ment

Áprily Lajos

Uram, én nem tudom, milyen a kerted,

a virágosod és a pázsitod,

Én nem tudom, virágok ültetését,

ágyásaidban hogy igazítod.

Csak azt tudom, hogy kendőjét levetve

júniusi vasárnap hajnalán,

beteg lábával és beteg szívével

bánatosan kertbe ment anyám.

Uram, tele volt immár félelemmel,

sokszor riasztó árnyék lepte meg,

de szigony-eres, érdes két kezével

még gyomlálgatta volna kertemet.

A kicsi teste csupa nyugtalanság,

s most elgondolni nem tudom, hogy ül.

Virágosodban könyörülj meg rajta,

hogy szegény ne szenvedjen tétlenül.

Mezőiden ne csak virágmagot vess,

virágaid közé vegyíts gyomot,

hogy anyám keze gyomlálhassa kerted:

asphodelosod és liliomod.

 

6 Köszöntő

Fazekas Anna

Hajnaltájban napra vártam,

hűs harmatban térdig jártam,

szellő szárnyát bontogatta,

szöghajamat fölborzolta.

Hajnaltájban rétre mentem,

harmatcseppet szedegettem,

pohárkába gyüjtögettem,

nefelejcset beletettem.

Hazamentem, elpirultam,

édesanyám mellé bújtam,

egy szó sem jött a nyelvemre,

könnyem hullt a nefelejcsre.

Édesanyám megértette,

kicsi lányát ölbe vette,

sűrű könnyem lecsókolta,

kedve szóval, lágyan mondta: 

„Be szép verset mondtál, lelkem,

be jó is vagy, kicsi szentem!"

S nyakam köré fonva karját

ünnepeltük anyák napját.

 

7 Féltél, anyám?

Áprily Lajos

Sírod körül harc volt, hadnép rohant,

vad ütközetben reszketett a hant.

Féltél, anyám? és gondoltál-e rám?

Te nem féltél, csak féltettél anyám.

 

8 Hálaadás

Dsida Jenő

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.

Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,

Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.

Áldott teste, lelke csak érettem fárad,

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este

imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.

Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban

itt e földön senki sem szerethet jobban! –

Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,

Istenem köszönöm az édesanyámat!

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,

Aki oltalmadat, vigaszodat várja.

Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,

Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!

Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,

Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,

Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!

Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,

Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:

Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

 

9 Az anyánk

Mécs László

Hej, ti vándor vén legények,

sorsosim, víg agglegények!

Hejehujás cigány élet,

a mi sorsunk: dáridó,

vérző szívet ámító.

Hideg fészek ami fészkünk,

A szívünkbe ha belenézünk,

kurjantunk és fütyörészünk,

ne hallja meg senki sem,

hogy búg bent egy requiem.

És egy este lámpa lobban,

szellem-szárnyon, halk-titokban,

zárt ajtókon át betoppan,

szíve szirmát szórja ránk,

ami édes jó anyánk.

Ránk tekint virágszemével,

ajka szól bölcső-zenével:

s mint szivárvány, úgy hull széjjel

minden álarc, ámító

lötty, virág és dáridó.

Visszavedlünk jó gyereknek

s karján bölcsős szeretetnek,

mélyről, mélyről megerednek

tiszta, régi könnyeink,

tengermélyi gyöngyeink.

O a jóság, szem-becézés,

csak csicsijjáz, csókol, néz: és

vad szívünkben minden vérzés,

bíbor-csermely elapad,

átkos ének elakad.

Mosolygása édes ünnep:

rávilágít minden bűnnek

gyökerére: mint kitűnnek

este mint a csillagok,

hogyha holdjuk fölragyog.

Megvigasztal, fölmagasztal,

illatos lesz lámpa, asztal,

megtelünk a szent malaszttal,

és elalszunk édesen,

csoda-csoda csendesen...

 

10 Anyai szó

Erdélyi József

Vertük a fecskefészkeket,

az istálló eresz alatt,

kínoztuk és csaptuk a földhöz

a kopasz fecskefiakat.

Nem hatottak meg a kifosztott

madarak sikongásai, -

játszottunk... Van-e különb játék,

mint életekkel játszani?...

Egy kisfecskét én hazavittem,

hogy anyámnak megmutatom –

A szívemet cseréltem el

azon a végzetes napon,

az én ártatlanul kegyetlen,

öldöklő gyermekszívemet...

Anyám is jobban tette volna,

ha nem szült volna engemet!

Nem bántott, csak azt mondta, hogy

a fecske Isten madara,

s aki bántja, azt megveri

az Isten tüzes ostora.

Azt kérdezte: hogy esne nékem,

ha megfogna egy óriás,

s kitépné a két kezemet,

mikor nem is volnék hibás?...

Tanyasi játszótársaimnak

elmondtam: mit mondott anyám,

de félrelöktek. Nem fogott

rajtuk a jámbor tudomány.

Magam is maradtam, kis tudós,

egy játékommal kevesebb,

két kezem tisztább, mint a másé,

de a két szemem könnyesebb...

Miért is tanított jóra, szépre?

Miért nem mondta, hogy öld, csak öld,

ne sajnáld a kicsit, a gyengét,

mert az erőseké s Föld,

kiknek szívében nincs bűnbánat,

se irgalom, se kegyelem!...

Fegyverrel bírják a világot,

és énnekem nincs fegyverem.

 

Nincs fegyverem más, csak a szó,

és nem hallgat rám a világ,

nem hallja meg, hogy sikoltoznak

fiaik után az anyák.

Nem hallja, hogy siratja rablott

szerelmes a szerelmesét, -

egy neveletlen, óriás,

vad gyermek az emberiség.

Ki fékezi meg ezt a játszó,

gyilkos óriásgyermeket?

Ki fogja égi tudományra

a durva népvezéreket? –

Anyai szó! Angyali szózat,

isteni fegyver, tüzesen

szállj szívről szívre, szájról szájra,

se is némulj el sohasem!...

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Anyukám szeretlek

(Németh Zsófia, 2013.02.15 18:26)

Anyukám , anyukám ,
Szeretlek nagyon ,
mert ha kell mindig segitesz!
Ha nem vagyok az anyuval akkor mindig eszembe jut,
Az anyu nagyon szeret
irta : Németh Zsófia 10 éves

 

 

Profilkép


Képgaléria


"Facebook"


google




Archívum

Naptár
<< Augusztus / 2017 >>

Statisztika

Online: 6
Összes: 1334831
Hónap: 5052
Nap: 219